Category Archives: Női nemi szervek

Amit a Gátizomról tudni érdemes :)

Gáti izomzatunk a medencefenéken kis területen elhelyezkedő izmokból áll. Életünk során nem sokat foglalkozunk vele tudatosan, nem fejlesztjük, nem tartjuk karban. Sokunk nem is gondol rá, milyen nagy szerepet tölt be életünk során, hiszen ennek az izomcsoportnak köszönhetjük a kontinencia képességét. Ezek az izmok felelnek a vizelet és széklet megtartási képességért, hozzájárulnak szexuális életünk minőségéhez, biztosítják az alhasi szervek helyzetének megtartását, közreműködnek a szülésben.

read more »

Külső női nemi szervek

Nőknél megkülönböztetünk külső és belső női nemi szerveket, attól függően, hogy azok a testen kívül vagy belül helyezkednek el. :) Én most kívülről befelé haladva ismertetném Veled, hogyan is néz ki egy Nő szaporító szervrendszere! :)

A külső női nemi szerveken (vulva) a hüvelybemenetet és az azt körülvevő szerveket értjük. Ezt női szeméremtestnek is nevezik. Fontosabb részei a következők:

read more »

Belső női nemi szervek

női medence oldalnézet

hüvely-méh-petevezeték-petefészek

Hüvely – vagina

Vagina

Azaz a hüvely mintegy 10 cm hosszúságú, 2-3 cm széles, hátrafelé hajlított, redőzött nyálkahártyájú hengeres szerv. A hüvelybemenettől a méhnyakig tart. Elülső fala a húgycsővel, hátsó falának felső része a végbéllel érintkezik. Felső vége körülveszi a méhnyak alsó részét. A hüvely elsődleges funkciója a pénisz befogadása, valamint a várandóság végén szülőcsatornaként szolgál az újszülött számára. A hüvelynyílás mindkét oldalán megtalálható Bartholin-mirigyek kis mennyiségű síkosító folyadékot termelnek, melyek nedvesen tartják a kisajkakat a szexuális aktus során. A hüvelycsatornát a hymen mirigyek termelte váladék síkosítja.

Méh – uterus

Méh

Nem várandósan a méh alakja és mérete leginkább egy kisebb körtére hasonlít – mintegy 5 cm széles és 8 cm hosszú. A méh a terhesség során kitágul, hogy helyet biztosítson a növekvő embriónak. A méh falát simaizom alkotja, amelyet a méhnyálkahártyának nevezett nyálkás membrán bélel. A méh nyálkahártyája a menstruációs ciklus során hónapról hónapra átalakuláson megy át. Sejtek szaporodnak, így a nyálkahártya növekszik, vastagszik, majd a peteéréshez közeledve felpuhul, hogy a megterméjenyített petesejt könnyen beágyazódhasson. Ha nem történik megtermékenyülés, akkor a nyálkahártya alsó rétegeiben található hálózatos erek összehúzódnak, így a felette lévő nyálkahártya elhal, és vérzés kíséretében lelökődik.

A méh élettani helyzetét bonyolult szalagrendszer és a medencealapi izmok biztosítják.

Méhnyak – cervix uteri

Méhnyak

A méhnyak nem más, mint a méh nyílása a hüvely felé. A méhnyak közepén találjuk meg a méhnyakcsatornát, amely a méhüreget és a hüvelyt köti össze. A méhnyakcsatornában normális esetben nyálka található, amelynek összetétele folyamatosan változik a női menstruációs ciklus során. A méhnyakcsatorna csupán alig 2-3 mm széles, azonban a szülés során kitágul, hogy lehetővé tegye a gyermekszülést.

Peteveztékek – méhkürt (tuba uterina)

Petevezetékek

A petevezeték 10-12 cm hosszú, fonalszerű páros vezeték. Belső átmérőjük alig nagyobb egy szőrszálnál. Izomrostokban gazdag faluk azonban kellően tágulékony. Végük kiöblösödik és rojtokkal szegélyezett, ráborulnak a petefészkre. A petevezetékek vezetik a hímivarsejteket a petéhez, valamint a falában lévő simaizomzat perisztaltikus mozgása és a csillók csapkodása továbbítja a megtermékenyítetlen petesejtet vagy a frissen megtermékenyített zygotat a méh ürege felé. A megtermékenyítés általában a petevezeték tágult végrészében (ampulla) következik be. Ha a megtermékenyített petesejt a petevezetékben elakad, beágyazódik és fejlődésnek indul, akkor méhen kívüli terhesség (extrauterin graviditás) jön létre.

Petefészek

Petefészkek

A két diónyi méretű, 3 cm hosszú és 6-8 g súlyú mirigy a méh két oldalán helyezkedik el. A méhhel a petevezetékek és a kötőszöveti szalagok kötik össze.

Működése:

A petefészek női nemi mirigyként két fontos feladatot lát el: havonta termel egy petesejtet, valamint az ösztrogén és a progeszteron női nemi hormonokat választja ki. Működése a pubertással kezdődik és a menopauzáig tart.  A petefészek az agyalapi mirigy hormonjának ösztönzésére kezdi meg ciklikus működését, melynek folyamán a tüszők közül egy növekedésnek indul.

A megfelelő méret elérése után a tüsző megreped, és szabaddá válik a petesejt. Ez az esemény a tüszőrepedés vagy ovuláció. A petevezeték tölcsérszerű végén található rostok a kiszabaduló petesejtet “elkapják” és a vezeték belsejébe irányítják. A petevezeték féregszerű mozgása és a belső felületét borító csillószőrök segítségével továbbítják a méhbe a petesejtet. Amennyiben útközben a petesejt spermiummal találkozik és megtörténik az egyesülés. Immár a megtermékenyített petesej, azaz zygota vándorol tovább a méh ürege felé.

A tüszőérés során ösztrogénhormon termelődik. Az ösztrogén a vérárammal eljut a nemi szervekhez, és eljut a méhbe. Hatására a méh nyálkahártyája megvastagodik. A petesejtjét elvesztett tüszőben sárga pigmentanyagok rakódnak le. Ezután már sárgatestnek nevezik, és elkezdi a progeszteron termelését. A progeszteron hatására az ösztrogén által előkészített méhnyálkahártya alkalmassá válik az új élet kezdetét jelentő megtermékenyített petesejt befogadására.

Ha nem történt megtermékenyítés, és nem jött létre terhesség, a sárgatest 12-14 nap múlva elsorvad. A petefészekhormonok vérszintje lecsökken, miután a méh nyálkahártyája vérzés kíséretében leválik. Terhesség esetén a sárgatest akár 12 hétig is működhet, a terhesség fenntartása érdekében. Szerepét később a méhlepény veszi át. Felnőttkorban átlagosan 28 naponként érik meg egy tüsző és 14 nappal később válik szabaddá az ovuláció alkalmával.

A női ivarsejtek már a születéskor rendelkezésre állnak. A leánycsecsemők petefészke közel 400 000 petesejtet tartalmaz. A pubertásra ezek nagy része elpusztul, és csak 30 000 marad. A pubertás és a menopauza közötti időben ebből is csupán kb. 500 petesejt érik meg és szabadul ki a petefészkekből.